Mozgásfejlesztés, mozgásterápia

Mozgásfejlesztés vagy mozgásterápia

Az utóbbi időben egyre több szülő kérdezi meg tőlünk, mi a különbség a mozgásterápia és a mozgásfejlesztés között vagy a különböző tanulási terápiák és a tanulási készségeket fejlesztő foglalkozások között.

„Minden terápia fejlesztés, de nem minden fejlesztés terápia”

A terápiás foglalkozást megelőzi  egy diagnosztikus eljárás. A diagnosztikus eljárás mindig tartalmaz olyan, csak arra a terápiára jellemző speciális vizsgálati eljárásokat, aminek az eredményei egyénenként meghatározzák a terápia irányát.

Például a TSMT-terápiát ( Tervezett Szenzomotoros Tréning )  az ÁMV ( Állapot és Mozgásvizsgálat vagy a LongiKid ( Longitudinális Komplex Vizsgálat ) felvétele előzi meg.

A terapeuta tudatosan állítja össze a feladatokat, tudja, melyik feladat, mozgássor, melyik idegrendszeri területet stimulálja, ott mit fog eredményezni, és az hogyan és hol fog  manifesztálódni. Például ha az egyensúlyi rendszert egyénre szabottan aktivizáljuk  pörgetésekkel, forgatásokkal, egyensúlyi helyzetekkel, ezzel többek között hatunk a gyermek nyelvi fejlődésére is.  A terapeuta ismeri a gyermek korábbi fejlődését, az esetleges kórképeket, és tudja, hogy mire van kompetenciája.

Mozgásterápiára azoknak a gyermekeknek van szüksége, akiknek fejlődésében valamilyen módon nehézségek jelentkeztek. Különböző rizikófaktorok esetében is érdemes terápiában gondolkodni.

A teljesség igénye nélkül:

• szülés körüli komplikációk,
• koraszülöttség,
• megkésett beszédfejlődés,
• megkésett mozgásfejlődés,
• logopédiai problémák,
• családban előforduló tanulási nehézségek.

Mozgásfejlesztő foglalkozásnak nevezhetünk minden olyan programot, ahol mozognak a gyermekek. Például a játszótéri szabad mozgás az egyik legfantasztikusabb mozgásfejlesztés, de természetesen idetartozik a testnevelés óra vagy a sportági edzés. Amikor egy foglalkozást konkrétan „mozgásfejlesztő” foglalkozásnak hívunk, arra gondolhatunk, hogy a mozgásfejlődés lépcsőfokainak újraélése,  sokféle eszközökön való átmászás, átbújás, átugrás, a térbeli tájékozódás, valamint pörgések, forgások, egyensúlyi feladatok vannak túlsúlyban. Ezek a foglalkozások elsősorban preventív, megelőző jellegűek, a megfelelő módon fejlődő gyermekek számára hasznosak, akik a mozgásszegény hétköznapjaikat így aktívabbá tehetik.

Annak eldöntésében, hogy gyermekünknek elegendő-e egy játékos ovis torna, vagy szüksége van célirányos mozgásterápiára, nagy segítséget nyújthatnak a pedagógiai szakszolgálatok, illetve a fejlesztő központok terapeutái.